1 fejezet: A jól fizető állás

Anglia,London. Este 11 óra.
Egy nő szapora léptekkel megy az elhagyott utcán,fontos ügyben keresi fel az egyik barátját. Egy emeletes háztömb előtt megáll és elővesz a zsebéből egy cetlit.
- Ez lesz az – mondta magában,miközben ellenőrzi a címet. Odasétál a kaputelefonhoz, és megnyomja a Coote név mellett lévő gombot.
- Igen? - szólt bele egy férfi.
- Hello, Greg. Itt Sandy. Azt üzented sürgősen keresselek fel.
- Hmmm.. Gyere fel. - majd kinyitotta a kaput a férfi.
Sandy nem szólt semmit, szapora léptekkel indult fel Greg lakásához. Mikor az ajtó elé ért,hármat kopogott. A férfi egyből ajtót nyitott.
- Gyere be. – szólt Greg.
Leültek a nappaliban lévő bőrkanapéra.
- Esetleg egy Martinit? – ajánlotta italát Greg.
- Nem kérek. Térjünk a tárgyra.. Inkább azt mondd,hogy miért hívtál fel ilyen késői órákban.
Greg vigyorgott,majd egy borítékot nyújtott át a vendégének. A nő értetlen arca elárulta,hogy fogalma sincs,mi van a borítékban.
- Mi ez? – kérdezte.
- Egy repülőjegy…Kazakhstanba.
Sandy nem értette,miért van erre neki szüksége.
- Miért kell ez nekem?
- A legújabb munkád helyszínére valahogy el kell jutnod,nem igaz? –mondta Greg.
- De,igazad van. És mégis…mi lenne az a munka?
- Annyit elárulok,hogy nagyon,nagyon sok pénzt ajánl a megbízód.
- Értem. – felelte Sandy.
- A repülőd nemsokára indul. Siess haza,és készülj el.
- Rendben van Greg. Köszönöm,indulok.

Pár órával korábban…
Nagy-Britannia,London,Brighton Színház. Délután 4:35
Az eső már 3 napja egyfolytában esik,esik és esik. A színészek éppen próbálják a legújabb színdarabot.
A történet Susan Cox archeológusnőről szól. A férfiak imádják,de a nő valahogy mégsem foglalkozik velük,inkább a műkincsek feltárásával tölti idejét.
- Nem,nem jó! – kiabál a rendező.
- Kate,kérlek próbáld kicsit jobban átérezni a cinikus hősnő szerepét! Te neked az amúgy is megy…
- Tessék?! – Kate szavaival csak úgy hasította a levegőt.
- Nem úgy értettem…
- Pontosan tudom,hogy értetted. Azzal is tisztában vagyok,hogy mit gondolsz rólam. Szerinted egy cinikus,jégszívű,aljas dög vagyok,nem igaz? – húzta össze szemeit a színésznő.
- Kate. Ne haragudj. Nem gondolom ezt rólad,de igazán megpróbálhatnád egy kicsit jobban!
Te marha nagy tehetség vagy,nem kellene elpazarolnod ezt az adottságodat. – mondta már nyugodtan a rendező.
- Rendben van Steve. De most elérkezett az 5 órai tea ideje. – válaszolt nyugodtan Kate.
Pár perccel később a kávézóban…
- Hmmm! Ez a tea felséges lett Brenda! Köszönöm! – dícsérte meg kiszolgálóját a színésznő.
- Köszönöm szépen kisasszony! Annyira boldog vagyok,hogy ízlik önnek a nagyanyám ősi tea receptje! – válaszolt meghatottan a boldog szolgálónő.
Kate elmosolyodott. Ekkor felcsendült a Linkin Park – In the end című száma. A szinésznő elpirult egy kicsit. Miután Brenda csodálkozását meglátta,így szólt:
- Hát..szerintem jó banda! – válaszolt mostmár komolyan a lány.
- Értem kisasszony – mondta Brenda.
* Hiába próbálod meg elzárni magad körül a világot,a világ úgy is ki fog nyílni előtted – Kate – gondolta magában a bölcs Brenda,majd távozott a kávézóasztaltól.
- Miután Kate magára maradt,felvette a csörgő telefont.
- Tessék,Kate Stansley.
- Jó napot kívánok,Kate – csendült fel egy női hang a telefonban.
Kate Stansleyt aki távolról ismerte csak,az ellenszenvesnek,kiszámíthatatlannak,és kicsit mogorvának tarthatta. Kate mindig visszafogottan viselkedett,sokszor volt cinikus,és nagyon kevésszer látták őt mosolyogni. Mindenki csak arra tudott gondolni,hogy a sikeres színésznő miért viselkedhet így,amikor mindene megvan - de arra senki sem gondolt,hogy esetleg oka van erre a különös viselkedésre.
A Brighton színház elméleti megbeszélést tartott,ekkor az ajtó mögül kopogó hang hallatszott,majd valaki benyitott az ajtón.
- Steve! – szólt Kate.
- Ne haragudj…de el kell utaznom.
- Kate?! Na de hova?
- Oroszországba – fontos dolgom van. Kérlek,adj nekem egy kis szabadságot!
A rendező gondolkodott egy kicsit,majd megtörte a csendet:
- Rendben van Kate. Ameddig te elutazol,én átnézem újra a forgatókönyvet.. nem tökéletes még.
- Menj csak! – mondta mosolyogva Steve.
- Köszönöm Steve! A mobilomon elértek,de most sietnem kell.
A színésznő megfordult,majd megsokszorozta a lépteit,és elhagyta a termet.

Oroszország,Kazakhstan hajnali 3:00 óra.
A hó megállíthatatlanul esik. Egy csillagot sem látni az égen.
Egy nő cipője kopog Kazakhstan csúszós útján.
Az út nagyon jeges volt,de a fekete bőrkabátos nő mégis gyorsan,határozottan ment.
Egy zsákutcán befordult. Kilőtte a mágneses kötelét,és átmászott a falon.
- Lehet,hogy a kedvenc magas sarkúm helyett inkább a bakancsomat kellett volna felvennem?! – panaszkodott a nő.
Amikor felért a fal tetejére,a fal túloldalán lévő kissé hiányos létrán leereszkedett. Miután nem volt kedve tovább mászni,leugrott. Bár a lába kicsit sajogott,a bakancsát a szállodában hagyta.
A hegyes tájon nehéz volt a közlekedés. Főleg a hó miatt..
Egy barlang előtt megállt. A bejáratot fenyők takarták.
- Ez lesz az. – gondolta magában a nő.
Ekkor váratlanul hatalmas vonyítást hallott. Aztán még egyet és még egyet.
Pár farkas keresztezte az útját.
Egy határozott mozdulattal előkapta táskájából a fegyverét,és lelőtte az állatokat.
- Erről ennyit. – mondta könnyedén.
Beért a barlangba. Egy holttest feküdt a földön. A nő lehajolt,és megtekintette a férfit.
 - A farkasok megölték.. – mondta magában,majd sajnálkozva elfordult,és ment egyenesen tovább.
A barlangban egyszer csak egy fényt pillantott meg: Egy lámpát. Ami mögött egy ajtó volt.
Kinyitotta az ajtót,és egy hatalmas terembe érkezett..
- Áh,Miss Stansley! Örülök,hogy ideért! Úgy látom,túlélte az utat,és nem történt semmilyen véletlen baleset. – üdvözlte egy nő,gonosz vigyorral az arcán.
- Kate. Csak simán Kate. Igen,túléltem,bár véletlenül találkoztam pár farkassal,egy-két hullával..
- A nő elmosolyodott,majd így szólt:
- Véletlenek mindig vannak – Kate.
- Persze. Csak szimplán véletlen. Na de sebaj. Az a lényeg,hogy itt vagyok. – válaszolt a színésznő.
- Kate,aki nem bírja a strapát,az meghal.
De ha már itt tartunk. Térjünk az üzletre,ha kérhetem. – mondta a titokzatos hölgy.
- Természetesen. De ha már ezt a sok véletlent átbeszéltük,megtudhatnám a nevét?
- Amanda. Csak simán Amanda. – válaszolt gonosz vigyorral arcán Miss Evert.
Folytatása következik!!