1 fejezet: Az álom

A Croft Manor labirintusa tele van meglepetésekkel. Talán még Lara Croft sem ismeri minden rejtett kapcsolóját,titkos alagútjait,és minden titokzatos zugát – lehetséges lenne,hogy esetleg misztikus erők állnak az ösvény mögött?..
Ha fel akarod fedezni,lépj be a Croft Manor titokzatos világába…

4:00 Croft Manor.
Sötétség borítja el a hajnali tájat. Szokatlanul fúj a nyári szél. Más a föld érintése. A víz mintha kicsit gyorsabban akarna csordogálni a szökőkútból. A tűz pedig – sokkal vörösebben izzik a kandallóban,mint máskor.
Bár ez egész Wimbledonban így volt,a lakosok ebből nem tapasztaltak semmit.
Mi lehet ennek a jelenségnek az oka?
5:00
Egy lány kényelmetlenül forgolódik az ágyában.
Az alvóhellyel nincs gondja ; nem beteg ; nem vizelettartási problémái vannak éjszakánként ; és nem is a kakukkos óra zavarja a fülét:
Álmodik...
*
- Vajon.. merre van az a titkos alagút? – kérdezi magában Lara Croft.
A térkép nem ábrázolja…külön ösvénynek nyoma sincs…lábnyom…ez nem az én cipőmről származik…
Lara követi a cipőnyom tulajdonosát. Hirtelen a háta mögül üvöltést hall...
- Már megint itt van az a gyík…
Gondolkodásra nem volt sok ideje,mivel a shotgun töltény elfogyott,a többi fegyverét pedig az a csúnya T-gyík elfogyasztotta előételként.
Futott,ahogy bírt – ekkor egy csuklyás alak állt meg előtte. Lara Croft nem tudta,hogyan kerülhet a jungel közepére egy csuklyás fickó.
- Ki vagy? – kérdezte.
Az alak a ruhája alá nyúlt,elővett egy fegyvert,és lőtt..
Lara Croft a háta mögött fekvő t-rex tetemre nézett.
- Nem rossz. – mondta a Lady.
De.. elárulná,hogy ki maga?
- Hát már meg sem ismersz? – majd levette a csuklyát…
*
7:00 Lara Croft szobája.
Kopogás hallatszik.
A fiatal hölgy felébredt..
- Szabad – hangzik el a válasz.
- Lara kisasszony,a reggelije az asztalon várja önt.
- Köszönöm Winston. Azonnal indulok. – válaszolt a Lady.

Lady Lara Croft a reggeliző asztalnál ült. Maga elé bambulva kavargatta a forró teát,és nézte a babos pirítóst.
- Khm. És mit tervez mára a kisasszony…? – a csend közepette szólalt meg Winston.
- Hogy mit? Azt hiszem,írom tovább a könyvemet. – majd megint elmélyedt a gondolataiban.
Winston aggódott Laráért. A mai nap máshogy viselkedett,mint ahogy szokott.
- Kisasszony!
- Igen,Winston?
- Tudja…aggódom magáért. Minden rendben?
Ekkor hatalmas csattanás hangzott el. A lány rávágott egyet a tölgyfa étkezőre.
- Már miért ne lenne minden rendben?! – Lara dühösen válaszolt.
A feldúlt lány meg sem várta inasa válaszát,egyből rávágta:
- Minden a legnagyobb rendben Winston!
A teremben csend honolt. Mikor szegény öreg arcát meglátta a Lady,már nyugodt hangon szólt újra.
- Köszönöm a reggelit.
- Egészségére,Lara Croft.
A választ a lány már nem hallotta,mert gyors léptekkel felsietett a szobájába.
A bögréjéből egy korty hiányzott - míg a pirítóshoz hozzá sem nyúlt.
- Mi történhetett vele? – kérdezte magától Winston. Amióta visszajött Prágából,nagyon furcsán viselkedik…
Pár perccel a történtek után Winston be akart menni Lara szobájába,hogy bocsánatot kérjen a történtek miatt.  
Már kopogott volna,ekkor – halk zokogás tört ki a szobából.
Az inas leengedte a karját,lehajtotta a fejét,arca pedig elsötétült.
- Miss Croft... – motyogta magába halkan,majd távozott az ajtó elől.
2 óra elteltével Winston újra csoszogott fel a lépcsőn,tálcával a kezében.

Az égbolt szürke,baljóslatú. Heves villámok csapkodnak,az ég zeng,és a vihar tombol;
A Croft Manor ablakán Lara Croft fürkészi a dühöngő égboltot.
Kopogás hallatszik.
- Tessék!
Lara az ablakból kinéző tájat bámulta.
- Kisasszony hoztam a teáját..
- Köszönöm Winston.
- Ami a reggelinél történteket illeti..
- Ne haragudj kérlek. Bal lábbal keltem fel,és egy kicsit hisztiztem.. -mondta Lara.
- Nem tesz semmit. Örülök,hogy jól vagy Lara.. - válaszolt Winston,majd elmosolyodott.
Lara meglepődött. Még sohasem látta Winstont ilyen kedvesnek..
- Köszönöm hogy aggódsz értem. Majd kortyolt egy jó nagyot a meleg teából.
- Khm. Ha szabad kérdeznem a kisasszonyt,mit nézett oly érdeklődően?
- Én csak…csak az esőt figyeltem.
- Tudja,engem nyugtalanít. Olyan,mintha a sötétség kúszna felénk.. – mondta az öreg szolgáló,és közben aggódóan bámulta a fekete felhőket.
- Csitt! Ne légy ilyen pesszimista,Winston! Árt a szívnek.
- Ahogy óhajtja,kisasszony. – válaszolt a kedves inas,majd távozott a szobából.
Lara,miután szolgálója kiment a szobából,rákönyökölt az ablakpárkányra,és figyelte tovább az égiháborút.
- Kurtis - szólalt meg.
- Hol lehetsz most? – tette fel a kérdést,ő maga sem tudta,hogy miért.

Váratlanul megszólalt a csengő.
- Ki lehet az ilyenkor? – kérdezte Lara.
Winston már útban is volt az ajtó felé.
- Köszöntöm Miszter…Nagykövet úr?!
- Jó napot,kedves…
- Winston. – mutatkozott be az idős szolgáló.
- …Winston úr. – köszönt a Nagykövet.
- Elárulná kérem,miért utazott ide Franciaországból?
- Lady Lara Crofthoz jöttem.
- A kisasszonyhoz? Értem. Azonnal szólok neki. Jöjjön beljebb.
A Nagykövet már a könyvtárban várta Lara Croftot,mire a lány odaért.
- Jó napot,Lady Lara Croft! – a hölgy szépségétől bámulatba ejtve megcsókolta a lány kezét.
- Köszöntöm Miszter…
- Önnek csak Peter,Lady! – vágott Lara szavába,ami a lánynak egyáltalán nem tetszett.
- Peter. – fejezte be a mondatát Lara.
- Ha nem haragszik,elmondanám,hogy miért jöttem.
- Hallgatom. – válaszolt a lány.
- Nos. Információim szerint kegyed elpusztított egy bizonyos Karel nevű…
- Szörnyeteget. – Lara visszaadta,amiért a mondatába vágtak az előbb –
- Ömm…igen,mondhatjuk így is. – felelte a megszeppent férfi.
A Nagykövet elmondta,hogy mit tud az akcióról. Pár részletet kihagyott,de Lara azokat nem tette szóvá.
- Kisasszony,ez bámulatos! Ezt mind egyedül véghez vinni!
- Nem teljesen egyedül,Peter. Kurtis Trent a segítségemre volt,sokszor az életemet mentette meg.
- Kurtis Trent…?! – Az úr egy csapásra féltékeny lett.
- Úgy tudtam,a kisasszony egyedülálló…
- Rosszul tudta. – ekkor Lara észbekapott,hogy mit is mondott.
- Mármint.. Trent egy jó barátom.
- Értem. – válaszolt a követ kicsit megkönnyebbülten.
- És beszélhetnék Kurtis Trent úrral?
- Sajnos,nem tudom,hogy jelenleg hol tartózkodik.
- Értem. Lara kisasszony,esetleg szabad lenne holnap…?
- Nem,sajnálom. Sok elintéznivalóm van. – utasította vissza az ajánlatot Lara.
A lány kikisérte az urat,majd felment a szobájába. Nagyon fáradt volt,ennek ellenére lefeküdt az ágyára,és olvasott...

2 fejezet: A meglepetés

Lady Lara Croft becsukta a piros borítású könyvet,majd megdörzsölte a szemét. Fáradtan odasétált a kandallóhoz. Kicsit fázott. Az égen teljes sötétség honolt. Odakint az eső zuhogott,és az összhatás félelmetes volt.
- Vajon hol lehet most…?
A lány nem tudta befejezni a mondatot. Valamilyen zaj szűrődött fel lentről. Fülelt,de mivel a hangot nem hallotta mégegyszer,ezért nem foglalkozott vele különösebben. Abban a másodpercben egy hatalmas villám csapott le,égzengés kísérte. Larát kirázta a hideg. Ekkor még egyszer hallotta a hangot. Mostmár tisztán hallatszott,hogy valaki kopog az ajtón. Lara nem tudta elképzelni,hogy ki lehet az ilyenkor. Gyertyával a kezében lement a lépcsőn. Lassan,nyikorogva kinyílt a Croft Manor ajtaja.
Az esőben egy csuklyás alak állt.
- Jó estét kívánok… - az idegen levette a csuklyát – Miss Croft.
A lány majdnem felsikoltott.
- K..Kurtis…?!
- Látom így megismersz,drága Lara. -mondta a férfi.
Lara nem jutott szóhoz.
- Mit keresel itt? Vagyis.. Hol voltál? Nem találtalak...És...
- Pssst! – Kurtis a lány ajkára helyezte a mutatóujját,jelezve ezzel,hogy hallgasson.
- Elmondok mindent.

Folytatása hamarosan következik..

by Sarah Copyright (c)